AMIKOR ÉRTELME LETT A GYŰJTÉSNEK

Stones Throw egytől százig - indulás!

Még a Covid előtt történt, hogy DJ Shurikenéknél voltunk, sokan, és ettünk is, úgyhogy ez valószínűleg az egyik legendás újévi lencsézés volt. Amikor DJ barátoknál van az ember, kötelező átlapozni a lemezeket, és ez így történt DJ Shurikennél is, ahol nem voltam olyan sokszor, de azt megjegyeztem, hol van az a szekció, ami engem érdekel.

Ott, az erkélyajtó mellett találtam meg ezt a lemezt:

Aminek korábban csak a párját ismertem, hiszen az a birtokomban is volt. Az ez:

Persze ismerhettem volna a másikat is, hiába nem emlékeztem rá lemezboltos koromból , de azért Discogs már akkor is volt. Csak én nem voltam még akkor a Discogs-on, mert attól tartottam, hogy amennyire szükségszerű és hasznos, legalább annyira veszélyes felület is. Mint később kiderült, ez pontosan így van, de a felhasználó olvasóim számára ez nyilván nem meglepetés. Későbbi Discogs-tapasztalataim ide, korábbi ismereteim oda, amikor megláttam a lemezt DJ Shurikennél az erkélyajtó mellett, akkor nemcsak azt tudtam, hogy valahogy el kell kunyizni tőle, már csak azért is, mert megvan a “párja”, hanem ez volt az a pillanat is, ami ahhoz vezetett, hogy úgy lettem vele, ha már annyi minden megvan, akkor legyen már meg a Stones Throw kiadó első száz bakelitmegjelenése. Azóta már sok év eltelt, és amíg régen nagyon kevés hiányzott a kollekcióból, akkor most már tényleg csak nagyon-nagyon kevés hiányzik. Idén remélhetőleg beteljesedik a nagy álom, addig is elétek tárom, hogy mik is pontosan ezek a lemezek és milyen emlékek fűződnek hozzájuk. Erre, mármint arra, hogy a Stones Throw első száz megjelenését begyűjtöm, úgy hivatkozok majd a későbbiekben, mint a projekt vagy úgy, hogy STH 1-100.

Na, de térjünk vissza ahhoz a két lemezhez, amikről itt igazából beszélni próbálok, és amikről a szakértő szemek és fülek biztosan kiszúrták már (micsoda képzavar!), hogy nem is a Stones Throw-n jelentek meg. Bizony, mindkét lemezt a Now Again hozta ki, ami akkoriban a Stones Throw társkiadója volt, még nem váltak szét. A Stones Throw leginkább a hiphop miatt lett híres, a Now Again pedig a mindenféle soul-, funk-, jazz újrakiadásról, de a legelején még minden az előbbin jött ki; így például a ennek a két lemeznek a főszereplője, a Kashmere Stage Band is szerepelt már korábban egy Stones Throw-válogatáson - de arról majd akkor, amikor odaérünk. Az odáig, az egytől százig vezető úton pedig majd előfordulhat, hogy mint most is, nem a konkrét első száz megjelenésről esik szó, hanem valami másról, ami így vagy úgy, de szorosan kapcsolódik hozzájuk.

A Kashmere Stage Band amúgy egy hatvanas évek végén indult houstoni középiskolai funk-soul zenekar volt, aminek voltak rendes bakelitmegjelenései, maximum ezer példányszámban. A KSB a gimis színtér nagypályása volt, taroltak az országos versenyeken meg minden, és még Japánban is turnéztak (abból is lett lemez). A Now Againen később kijött egy dupla válogatáslemezük is, a zenekarvezető professzorról pedig egy dokumentumfilm is készült.

Az itt tárgyalt két lemez közül az egyiken egy feldolgozás szerepel a KSB előadásában, az Ain’t No Sunshine, illetve ennek a feldolgozásnak a bítes remixei (J. Rocc és Oh No előadásában), a másikon pedig eredeti KSB-számokat remixelnek a nagykutyák, úgyis, mint Kenny Dope és Todd Terry.

Mi van még hátra? Az mindenképpen, hogy kösz, DJ Shuriken, meg az is, hogy folytköv!