FANTASZTIKUS KÉRDÉSEK, FANTASZTIKUS VÁLASZOK
Interjú Tink Misivel - első rész, avagy amire mi táncolunk, arra már senki
Túl rég, tavaly novemberben csináltuk ezt az interjút, de azt gondoltam, hogy Tink Misivel mindig történik valami említésre méltó, és így is lett, hiszen most csütörtökön, 03.27-én nyílik a Pikszisben az Ami benned lakozik című csoportos kiállítás.
Úgyhogy ezennel ez az apropója a Tinkkel készült csapongó interjúnak, aminek felvételekor nemcsak ő (TM) és én (DM), hanem Lovely Rita (LR) és Longman (LM) is jelen voltak. EZ AZ ELSŐ RÉSZ!
És még annyit kell tudni azon túl, hogy nem ez az első Fantasztikus kérdések, fantasztikus válaszok, hogy sokat hivatkozom benne erre az akkoriban készült Telex After epizódra:
DM: Rakj már rendet, haver! Mi album és mi nem? Nem értem! Ami bakeliten kijött, az nem album volt, hanem válogatás?
TM: Igen.
DM: És akkor van a mostani, az új album, az Azok méltó utak, volt a Szobanövény, és akkor volt még egy első?
TM: Igen, a Füli Gér LP, amihez volt egy mixtape és volt még egy lemez a StackOne-nal, a Dunaújlipótváros, amiben az Ákos, Emekajji nem csinált zenét. Tehát végülis négy nagylemezünk van, és három olyan Azték-nagylemez, ami teljes értékű csapatmunka.
DM: És az én egyik Mulató Aztékok-ősélményem, a Szomszéd hölgy, az mikor és hogy jött ki? Még Soundcloudról töltöttem le.
TM: Yeah! Az a legelső kiadványunkon, a Füli Géren volt rajta, ami úgy volt, hogy volt egy 13 számos anyag és mellette egy mixtape is, amin azért több cucc volt. Műhelymorzsák Mixtape-nek neveztük.
DM: Ahh, nagyon szép! És akkor a Szomszéd hölgy egy műhelymorzsa volt?
TM: Nem, az egy rendes szám volt.
DM: És valós történeten alapul?
DM: Így van. Ráadásul úgy, hogy a Vénusz című számot vettük fel, utána jött a megismerkedés a szomszéd hölggyel és közvetlenül utána csináltuk a felvételt, csak már halkabban.
A Vénusszal is voltak vicces dolgok, mert utólag vettük észre, hogy fordítva raktuk fel a mikrofont. A következő pillanatban jött az alsó szomszéd a harmadikról, ez a Balzac utca 12-ben volt a Sanyinál (Phlat, azaz Doktor Monoton), amikor még nem laktunk együtt, megkaptuk a fejmosást, illetve megpróbáltunk bemutatkozni egymásnak, és mindezek után vettük fel a számot. Ami amúgy teljesen freestyle. Az Ákos mutatta azt a dilis zenéjét, ami nem feltétlen egy albumzene, de jó hangulatban voltunk, rányomtunk valami szöveget és a végén felraktuk a lemezre. Utólag azt gondolom, ott a Sanyinak fontos volt, hogy megmaradjanak a gondolatai.
LR: Annak a srácnak van az a mély, karcos hangja? Nagyon érdekes hangszíne van és tudja is használni.
Fiúk egyszerre: Igen!
LM: Jó jó, azért nekem a másik MC jobban tetszik.
LR: A Tink Misi?
LM: Igen.
DM: Na figyelj, és akkor a bakelit az egy válogatás volt?
TM: Igen, és az ráadásul felkérésre történt. A Budapest Vinyl keresett meg minket, és akkor amúgy már készült az Azok méltó utak. De felmerült, hogy művészi és anyagi szempontból is érdekes lenne kihozni egy válogatáslemezt, összegezve, hogy akkor lettünk tízévesek. Szép, kerek sztorinak hangzott, és azóta már azt is tudjuk, hogy az új lemez talán két bakelitre sem férne rá, hiszen 84 perces.
DM: Hát akkor, album cuts EP!
TM: Ezt amúgy tényleg javasolták, de visszatérve a válogatásra, mindannyian nagyon szerettünk volna egy bakelitet, és talán én voltam rajta a legjobban.
DM: Hány példányt nyomtak belőle?
TM: Emlékeim szerint 300 volt a fekete és 100 a színes.
DM: El is fogytak?
TM: Nem, van még belőlük, de ezt én is onnan tudom, hogy a börzéken még mindig árulja a Budapest Vinyl.
DM: Ha már szóba kerültek a formátumok, áruld el, miért vagy annyira rajta a cédéken?
TM: Szeretem őket és a bookleteket is, de nincs különösebb oka. Ha valami zene azon van meg, akkor azon van meg. És nagyon sok zeném nincs is meg meg máshogy, csak CD-n.
DM: Mi az a zene, amit egyből mondanál, hogy na, azt CD-ről játszod?
TM: Huh, nagyon hirtelen a KBSZ Beats jut eszembe, meg Marceltől a Gamblers’ Delight album.
Ezen a ponton adtam ajándékba Tink Misinek egy Beastie Boys maxi CD-t, amit azért vettem meg, hogy a borítóját kiszedjem és bekeretezzem, és végül most a CD is értelmet nyert. Más kérdés, hogy kiderült, Tink nem annyira merült el a Beastie Boys munkásságában, mint mondjuk én, de hát fiatal a fiú, mit lehet tenni?! “Nincs ellenérzésem, de valahogy kimaradt.” - fogalmazott a rapper. A Get It Togethert mondjuk eléggé karmolja, de azt is inkább a Q-Tip freestyle meg a bít miatt. Van pár másik klasszikus, “ami megvan neki, de nem olyan mélyen”.
DM: Lépjünk tovább, mondj legalább egy vicces postás-élményt! (Ez pl. nekem nagyon hiányzott az Afterből.)
TM: Elsőre az ugrik be, amikor a Logodi utcába mentem, ott a Várban lefele, egyik háznál álltam, nem tudom hány számnál. Később az lett a körzetem vagy ott a közelében, de akkor új is voltam és helyettesítettem is - szóval még elég nehéz volt megállapítani, hogy mittudomén, melyik a négyes lakás, melyik kulcs mit nyit, melyik kód hova tartozik. Ment a bénázás, ott álltam az utcán, talán még dohányoztam is és jött a Buppa, futárként ugyanoda. Mondom neki, hogy yeah, te vagy a Buppa, meg ott így leadtam neki a jelet, váltottunk pár szót.
DM: Ja mert akkor még nem voltál Tink!
TM: Hát, Mulató még nem volt. Én már rappeltem előtte, de nem annyira nyilvánosan és kicsit már el is temettem a dolgot. Na de Buppának azért nagyon örültem, meg ő is örült annak, hogy örültem neki.
Ez beugrott, de igazság szerint régen is volt, el is felejtettem már, és annak az életnek a kevésbé humoros oldala maradt meg.
DM: Van amúgy postás rapped?
TM: Van egy szám a Heilig Tomival, a Presszó, amit még az Aztékokkal csináltunk Presszósként. Azt végül nem adtuk ki, pedig még a Ponza is rappelt benne, akinek a szövege aztán végül a Turnévanban kötött ki.
És aztán a Tomival megcsináltuk ketten újra a számot, és bár nem a postás létről szól, de azért a melóról igen.
De konkrétan olyan verze, ami a postásosságról szól, nem ugrik be.
DM: Na, akkor írhatsz még postás-rappet!
TM: Igen, jó is lenne, meg amúgy is kéne fejlődnöm storytelling vonalon, mert az nem az erősségem.
DM: Igen??
TM: Úgy érzem.
DM: Figyelj, ha már a szövegeknél tartunk, meg hogy miről kéne rappelned szerintem…
TM: Na, miről kéne?
DM: De lehet, már van ilyen rapped és én nem vagyok elég tájékozott hallgató, de az Afterban megragadt, hogy beszéltél a budai, de csóró budai életről. És a kérdés az, hogy lehet-e ezt rapben artikulálni vagy esetleg meg is tetted már?
TM: Konkrét ilyen szövegem nincs, de sok szövegben szóba hozom az anyagi dolgokat. Viszont pont az utóbbi időben gondolkoztam azon, hogy nem feltétlenül kell ezeket a dolgokat mantrázni. Mármint, hogy megírni jó ezeket a gondolatokat, de nem feltétlenül kell ezekből rendes dalszöveget csinálni és adott esetben elő is adni a színpadon, gyakorlatilag mantrázni. Mantrázod magadnak folyamatosan, hogy milyen anyagi helyzetben vagy, vagy milyenben nem.
DM: De ez valahol a hiphop része.
TM: Persze, és rám ez jellemző is volt, aztán úgy éreztem, hogy ezek a szövegek kihatnak a gondolkodásomra, a cselekedeteimre. Most pedig már úgy gondolom, hogy nem olyan fontos mindig erről rappelni.
De okés, a csóró budaisággal lehetne mit kezdeni… mondjuk lehetne egy alteregó.
LM: Low Cash Misi!
DM: Mennyire vállalod büszkén a Ponza-iskolát?
TM: Nagyon! Onnan jöttem ki, amikor nyomultak például a Tiloson, az annyira kúl volt, hogy úgy voltam vele, pontosan ezt akarom csinálni. Talán ezért sem mélyültem el más külföldi cuccokban, mert ez volt az, ami nekem szólt, amit én akartam lenni.
Úgyhogy nagyon örülök, ha a Ponzához hasonlítanak és régen is nagyon örültem neki, de már az elején éreztem, ha nem is tudatosan, hogy azért nem a kis Ponza akarok lenni, hanem a Tink.
Itt már megint nagyon eltérültünk és nagyon sok korabeli szám szóba került, meg az, hogy ki milyen plakátokat szedett le a falakról, Misi rappeset, Longman metált, úgyhogy innentől szóljon már csak a Firma:
És azért legyen már itt ez is:
DM: Miért DJ Longmannel rappelsz?
TM: Mert ő kért fel!
DM: Micsoda? Ő választott téged és nem te őt?
TM: Igen, felszedett a Dani, mondhatjuk így.
DM: Az jó, mert ha te szóltál volna neki, az jobban zavart volna, de ez így rendben van.
TM: Legitim a viszonyunk, Dani! Na, de volt az a buli a Toldiban, és oda hívott a Longman.
DM: A Wavy-buli?
LM: Igen, a Penge Borisz intézte. Ő hívott el, és akkor már mondtam, hogy elvinném a Tinket.
TM: Legyezgette a hiúságomat és örömmel mondtam igent, hogy egy legendával zenélhetek.
DM: Nagy szavak… (sóhajt)
DM: Egyszer már kérdeztem ezt tőled, de az olvasóim kedvéért muszáj megismételnem: tinktával írod a szövegeidet vagy másképpen?
TM: (csend) Nem tudom leütni ezt a labdát. De amúgy telefonba írom a szövegeket mostanában, viszont igaz, a füzet volt a kapudrog.
LM: És nincs random kézjegyzet vagy most sincs nálad valami jegyzetfüzet?
TM: Nincs, a telefon van.
LM: Ez érdekes.
TM: Lehet, hogy vissza kéne szokni rá. Régen persze volt kézzel írás, meg volt is egy bizonyos natúr, keményfedelű kockás füzet, amiből többet is vettem, de aztán ha ma ezeket megtalálom, akkor évekkel ezelőtt félbehagyott szövegeket találok bennük.
De amúgy érzem azt, hogy például a cetlizés nagyon jót tenne, ahogy a Sanyi, a Monoton is csinálja a mai napig. Sőt, amikor vele laktunk, akkor tartottunk is cetlirendező, -megsemmisítő, -dokumentáló sessionöket. Talán ő ezeket még most is tolja.
Tök jó, hogy ez szóba került, tényleg vissza kéne térni hozzá.
DM: Akkor akár ezeket a cetliket is felhasználhatnátok a Pikszisben, a kiállításon! (spoiler: tényleg így történik majd valamennyire!)
LR: Lesz kiállítás?
DM: Persze, win-win, mindenkinek jó ez az inti!
TM: Beléptünk az intizónába!
AZ ELSŐ RÉSZNEK ITT A VÉGE, DE JÖN A FOLYTATÁS, MARADJATOK VELÜNK!
🔥🔥🔥