KÖNYVES KEDD
A Magvető zsebkönyvtársorozata: ász! (És Kardos G. György is az.)
Látszólag nem olyan nehéz zsebkönyvtársorozatot csinálni, de mégis kevesen csinálják olyan jól, mint a Magvető Kiadó. A könyvek jól néznek ki, tényleg zsebméretűek, a címek pedig bomba jók. Ez egy olyan sorozat, aminek 2017-es indulása óta minden részét megvettem.
Nem ez a Magvető első zsebkönyvtársorozata, már volt egy a hetvenes-nyolcvanas években, azokat a könyveket és borítókat a szüleink könyvespolcairól ismerhetjük. Így néztek ki:
Ezek pedig a mostani borítók (Németh Márton munkái):
Jó esetben egy ilyen kisméretű sorozathoz a mérsékelt árazás is hozzátartozik. A Magvető 2017-ben 1999 forinttal indított, ma 2999-nél tartunk. (Jó, egyetlen egy, az egyik legutolsó az 3999 forint, de ma már ott is tartunk, hogy négyezer forint az semmiképpen sem sok egy könyvért.)
Mint már mondtam, ez egy olyan sorozat, aminek minden részét megvettem, ha már elkezdtem, akkor vagyok végig. A sorozat részeként vettem olyan könyveket, amiket valószínűleg sosem olvasok el; olyanokat, amik rég megvannak valami más kiadásban; és olyanokat is, amikkel nagy hiányosságaimat pótoltam.
Itt olvastam először a Rozsdatemetőt Fejes Endrétől, ami bizonyos körökben egy fontos regény a magyarországi huszadik századról; itt olvastam először a (z egyik) nagy zsidó mesemondót, Iszaak Babelt, tőle is a az Odesszai történeteket; és ebben a sorozatban olvastam végre valahára a csodálatos Gion Nándort is. Utóbbi ugyebár “a bácskai Marquez”, ahogy a Könyves Magazin nevezte a szerző halálának tizedik évfordulóján. Ebben a sorozatban a Latroknak is játszott tetralógia mind a négy kötetét kiadták, Gion ebben a folyamban a huszadik századi Délvidék történelméről mesél, több évtizeden és több család életén keresztül.
Apropó tehát mindig adódik egy ilyen bejegyzés megírásához, de hogy végre rá is szántam magam, az annak köszönhető, hogy nemrég ebben a sorozatban újra kiadták a világ egyik legnagyobb magyar írójától a világ egyik legnagyobb magyar regényét, azaz Kardos G. Györgytől az Avraham Bogatir hét napját.
Ez a könyv megvolt a szüleimnek is, de én akkor olvastam először, amikor 2005-ben újra kiadták Kardos G. összes regényét. Borzalmasan jó érzés volt, hogy most, majdnem húsz évvel később ugyanolyan hatással volt rám, mint akkor.
Kardos G. György ugyanúgy a bori munkatáborba került, mint Radnóti Miklós, csak másik barakkba, és őt végül jugoszláv partizánok fel is szabadították. Aztán kalandos úton eljutott az akkor még nem is létező Izraelbe, szolgált az angol csendőrségnél és az izraeli hadseregben is. 1951-ben visszatért Magyarországra és később egy trilógiában írta meg az Izrael megalakulása idején szerzett élményeit, tapasztalatait.
A trilógia első része az eredetileg 1968-ban megjelent Avraham Bogatir hét napja, amiben a címszereplő telepes akaratlanul és egyik napról a másikra történelmi folyamatok szemtanújává válik. A regény tele van ezerféle hátterű zsidóval és arabbal, akiket különféle érdekek és motivációk mozgatnak; meg vannak britek is, akiket senki sem szeret, de ahogy minden szereplőhöz, Kardos G. hozzájuk is humánusan viszonyul.
Nem részletezem, tényleg kurvajó könyv, na!
Amúgy ahogy Fejes Endrétől a Rozsdatemető, úgy Kardos G. összes regénye is szabadon hozzáférhető a Digitális Irodalmi Akadémia felületén. Utóbbival több interjút is találni, ezek közül egy 1977-esből hagyok itt a végére pár kérdést és választ.
