STONES THROW SZERDA

I sparkdala, you sparkdala / Everyday anyway yo, I sparkdala / STH1–100 // STH2033

Ahogy mondtam a múlt héten, bele kell húzni a Quasimoto-lemezekbe, ezért most természetesen nem egy Quasimoto-megjelenés jön, de legalább egy olyan, amin ő is rappel.

A főszereplőnk ezúttal DJ Design, a korai Stones Throw-évek egyik közepesen fontos tagja. Egyrészt beatmakerként, másrészt borítótervezőként is, például Peanut Butter Wolf nagylemeze is az ő munkája volt. Több, például Rascónak készített bítje is megjelent a kiadónál, saját jogon egy nagy- és egy kislemezig jutott. Utóbbival, a Sparkdalával foglalkozunk most, de előtte mutatok egy interjúrészletet (innen), ami arról szól , hogy Design miért kopott aztán ki viszonylag hamar a kiadó köreiből.

A Sparkdalán található három szám rákerült Design albumára, a Gather Roundra is, de itt más címet kaptak és rappel is felütötték őket. (Ami pedig a borítót illeti: nem Design csinálta és nem a világ legizgalmasabb megoldása, cserébe bárhol és bármikor felismerhető.)

Jó rég nem vettem elő ezt a lemezt, de mint kiderült, egyik számot sem felejtettem el, mindenre egyből emlékeztem. Mondjuk ez amúgy is annak a korszaknak lemeze, amikor szinte minden új Stones Throw-érkezés eseményszámba ment, és budapesti szinten viszonylag sokan is játszották őket.

A lemez sztárja egyértelműen a Sparkdala, ami, ne kerülgessük a forró kását, egy irtózatosan nagy szmoki-himnusz, Quasimoto és Madlib szövegelésével. Sok-sok évvel később a harmadik Quasimoto-albumon ebből kijött egy Madlib-változat is, ami közelebb áll a világomhoz, de ez az eredeti és azt nem üti semmi.

Quasimoto és Madlib rapje teljesen egybeolvad már a legelejétőél kezdve. Madlib elrappeli az első két sorban, hogy 16 éves kora óta szív, utána viszont már Quasimoto mondja, hogy azt kivétel nélkül mindenkivel teszi, és aztán ez így megy végig.

Eyyo, if you don't know I sparkdala daily
I been smoking since I was sixteen (yo, really?)
Word to my moms, I strictly smoked bombs
I smoked with dykes, hardheads and Uncle Toms
Lawyers, beat-makers, junkies and flunkies
Niggas that look like monkeys, smoking on skunky

A lemez három zenéje közül az Energy mozgat legkevésbé, de legalább nagy hévvel és megbízhatóan mondja benne a magáét Wildchild, azaz, hogy miért ő és az ő krúja az ász.

A harmadik szám, a No Games is olyan, mint a Sparkdala, abban az értelemben, hogy a hallatán megrohannak ez emlékek, lemezboltozás, rádiózás, mixelni tanulás, ilyenek. És ugye M.E.D. rappel benne, akinek nagyon jól áll ez a bít, és akiről már rég mondtam el, hogy ő az egyetlen Stones Throw MC, aki egyszer rám rappelt.

A végére visszatérünk Quasimotóhoz, de nem távolodunk el Designtól, ugyanis történetesen Design volt az, aki megrajzolta az első, borítón megjelenő Quasimoto-figurát. És akkor ezzel el is dőlt, hogy miről szól majd a jövő heti Stones Throw Szerda.

Addig is sparkdala vagy kinek mi!