STONES THROW SZERDA

Ilyen zenét csinált régen a kiadó főnöke, Peanut Butter Wolf / STH1–100 // STH2017 + STH2017 + STH2017i

Valamikor tavaly ilyentájt volt Peanut Butter Wolf nagylemeze megjelenésének 25-ik évfordulója, mi egy évet vártunk, és most foglalkozunk vele!

Az STH1–100 miatt nagyon fontos és ezzel is kezdem, hogy a My Vinyl Weighs A Ton egy katalógusszámon három darab kiadványt jelent, már ha az ember komolyan veszi a gyűjtést. Van belőle három- és kétlemezes változat (mindkettő az STH2017 kat. szám alatt), és van egy kétlemezes instrumentális kiadás is (STH2017i). A kétlemezest abban a boltban vettem, ahol dolgoztam (de az is lehet, hogy Bécsben); az instrumentálisra nem emlékszem; a háromlemezesről pedig egyszer azt álmodtam, hogy ott volt este a HHV kínálatában, de reggelre elfogyott, aztán ez tényleg megtörtént velem, úgyhogy legközelebb, amikor felbukkant, tétovázás nélkül lecsaptam rá. (Amúgy ugyanaz van rajta, mint a kétlemezesen, a kétlemezesből pedig van olyan is, amit nem a Stones Throw adott ki.)

Muszáj kicsit beszélnünk a címről is, legalábbis én nagyon élvezem, hogy egy Public Enemy címből ered (My Uzi Weighs A Ton), és hogy aztán a híres Stones Throw dokumentumfilmnek az lett a címe, hogy Our Vinyl Weighs A Ton.

A My Vinyl Weighs A Tonnal kicsit amúgy már korábban is foglalkoztunk, mert a Styles, Crews, Flows, Beats EP-re erről másoltak ki számokat, de hozzá kapcsolódva még további maxik is kijöttek. Ezek pedig mindenképpen szóba kerülnek majd a Stones Throw Szerdában, szóval nem most írok le mindent, ami eszembe jut az albumról.

Az biztos, hogy legalábbis számomra egy csomó bít majdnem ugyannyira hatásos, mint amikor először hallottam őket, de vannak olyanok is, amik annyira kilencvenes évek, hogy ott is ragadtak. Ez persze nem feltétlen baj, de értitek.

Egy korabeli review:

A nagyon sok bíten rappelő és karcolgató nagyon sok mc és dj nagy részére ahogy mondtam, kitérek majd valamelyik következő szerdán, de olyanok is vannak közöttük, akikről már korábban esett szó, mint pl. Charizma (itt), Rasco (ott), Rob Swift (emitt) vagy Kazi (amott). Nagy szerelmem, Biz Markie is szóba került már itt, de nem a Stones Throw miatt, viszont ezen a lemezen szintén szerepel (a kevés olyan résztvevő egyikeként, akinek nem a Bay Area az otthona); arról beszél egy kis interlude-ban az üzenetrögzítőn, hogy üzletelni akar Wolffal, lemezekkel vagy bármivel.

Sok bombát kihoztak külön az albumról, de az egyik legnagyobb csak ezen a formátumon található. Ez az In Your Area című kaliforniai (na jó, Bay Area-i) himnusz, amiben Planet Asia mindenkit lerappel és mindenkit lekúr, de csak a jó nőket, megemlíti a haverjait és az egész kibaszott környéket. Csodálatos!
A szám szövege itt, és már csak annyit akarok mondani, hogy ez is egy olyan korai Stones Throw-zene volt, amit szétjátszott akkoriban DJ Cadik, szerintem én is tőle hallottam először. Pál, eszembe jutottál!