STONES THROW SZERDA

A legkellemetlenebb meglepetésem ebben a százas gyűjtésben / STH1-100 // STH2006

Amióta kitaláltam, hogy összegyűjtöm a Stones Throw első száz kiadványát, számos dologgal szembesültem azon túl, hogy a száz nem száz. Kiderült, hogy hiába volt rengeteg lemezem a kiadótól, mégis mennyi minden hiányzott; hogy miből van csak európai nyomás vagy csak promó; hogy vannak olyan instrumentális kiadások, amiknek korábban a létezésükről sem tudtam. De csak egy olyan volt, amit nagyon rég vettem, a Stones Throw-gyűjteményem egyik alapkövének tartottam, aztán több, mint húsz év eltelt, és egy kellemetlen percben rájöttem, hogy nem úgy van az. Jön Rasco és az STH2006!

Ez egy eredetileg 1997-es megjelenés, az “A” oldalon a The Unassisteddel, a “B” oldalon a Hip Hop Essentialsszel, ez volt Rasco későbbi nagylemezéről az első kislemez. Fanatik és Peanut Butter Wolf csinálták a bíteket, a kiadó pedig úgy hivatkozik rá, mint a “first classic 12” release”.
Ez volt a borítója:

Nekem viszont nagyon sokáig szégyenszemre csak egy 2002-es újranyomi volt meg, amin ugyan szerepel a Stones Throw neve, de például a logója már nem:

Fogalmam sincs, miért alakult ki az a meggyőződésem, hogy ez egy Stones Throw-példány, hogy miért nem derült ki ez a baki a gyűjtemény ezredik átnézése során. Aztán valamikor az ILF után, az ezeregyedik átnézés közben csak kibukott ez a felelőtlen hiányosság, és azonnal gondoskodtam a pótlásról. (Az idők során ebből a maxiból gyártottak egy sima fekete borítós és egy hétincses változatot is, azokat azért nem vettem meg.)

A lemez olyan, hogy ha valaki megkérdezi, milyen volt az underground hiphop a kilencvenes évek második felében, mindkét számát érvényes válaszként tudom felmutatni. Mindkét bít egyszerűségében nagyszerű, olyan zenék, amiket angolul backpackerként vagy necksnapperként írnak le. Rascóra sem tudok rossz szót mondani, hiába rappel csak a rappelésről, a saját nagyságáról és a bohóc mc-kről, azt olyan lendülettel teszi, hogy ha kihívna párbajra, elfutnék előle.

A két szám közül az Unassisted lett az eggyel maradandóbb, talán azért, mert ezzel kicsit jobban tudtak játszani a dj-k és a komolyabb lemezjátszóisták. Illetve van egy külön szkreccsérdekessége is, mert a végén az Invisibl Scratch Piklz és a Beat Junkies tagja, D-Styles karcolgat egy komolyat.

Régi barátunk, Rob Swift is ezt a számot választotta egyszer kihívásnak a dj-iskolájában, igaz, sajnos ebben az is közrejátszott, hogy az Unassistedhez fűződik egykori csapattársa, az azóta elhunyt Roc Raida egyik híres műsora is:

Itt van a teljes Roc Raida-show is, egy perc után jönnek a Rasco-lemezek:

Ez itt az Unassisted, ez pedig a Hip Hop Essentials szövege. Folytköv!