STONES THROW SZERDA
Jöjjön akkor minden idők egyik maxija, avagy yes, yes y’all, to the beat y’all! / STH1–100 // STH2029
Az STH1–100-ban már volt egyszer minden idők egyik maxija, az STH2028, most pedig egy katalógusszámmal arrébb jön minden idők másik egyik maxija, amit ugyancsak Madlib csinált. Ott Kazi rappelt a bítekre, itt pedig hivatalosan Quasimoto az előadó, aki viszont ugyebár maga Madlib, szóval igazából ez egy szólóprodukció.
Quasimoto, Madlib héliumhangú-begombázott alteregója már korábban is szóba került a Stones Throw Szerdában, hiszen a Lootpack-albumon is jutott neki szöveg és ezen a Peanut Butter Wolf EP-n is szerepelt.
Mire ez a lemez, amiről most beszélek, megjelent, Quasimoto már nemcsak pár featen, hanem több maxin és egy teljes albumon is túl volt. Ez utóbbi, az Unseen akkora hatással volt rám és úgy általában a műértő nagyvilágra, hogy csak na, úgyhogy azt majd nem lesz egyszerű feldolgozni (de valószínűleg nyáron, a huszonötödik évforduló környékén következik be), ámde szerencsére addig is lehet foglalkozni a kedves kis lény számtalan kislemezével. Szóval most már tényleg jön az STH2029 és a Basic Instinct!
Az első “híres” Quasimoto-megjelenésekről nem lehet beszélni René Laloux 1973-as animációs filmje, a La Planète Sauvage említése nélkül, aminek látványvilága, illetve Alain Goraguer által szerzett zenéje is nagy hatással volt a projektre.
Erről úgyis beszélek majd részletesebben, a Basic Instincthez kapcsolódva egyelőre elég annyit tudni, hogy a film plakátja így nézett ki:
Ez a soundtrack borítója:
Ez pedig a mi hátsó borítónk, amin külön is felhívják a figyelmet a tagadhatatlan hasonlóságra:
Na és akkor elkezdődik ez az elképesztően bomba, a táskámból soha ki nem kerülő bít, és Quasimoto egyből az elemi ösztönről beszél. Arról is, hogy neki, nekik mi az, de utalgat az Elemi ösztön című filmre is; megidézi a híres klubjelenetet is és a vibe-ok pedig kitárják, amit ki kell tárni.
Yo, we got the basic instinct to keep the party live
We got y’all niggas open, hit you with the party vibe
Az már, hogy “I’m cruising like skating in Central Park”, nem filmes, hanem jazzes utalás (Modern Jazz Quartet - Skating in Central Park), plusz ugyanilyen az is, hogy “Plus I drop in sight like Mike Mainieri”.
Quasimoto arról is beszél, hogy ő egy komisz karakter, aki szereti a sört és a bíteket, távol tartja magát az erőszaktól, az egymás ellen forduló fekete testvéreknek pedig azt javasolja, hogy inkább szívják el a békepipát.
És akkor ott van ennek az elképesztően bomba bítnek a közepén az a sor, hogy
It goes yes yes y’all, to the beat y’all
ami egy már a nyolcvanas évektől kezdve sokat használt rap-szófordulat, de egyszerűen a világon senkivel sem esik olyan jól együtt kiabálni, mint Quasimotóval. Erre a kis időre pedig a dobok is váltanak, méghozzá az egyik legnagyobb hiphop-alapvetés dobjaira:
Az STH2029 tartalmazza továbbá az elképesztően bomba Basic Instinct instrumentális változatát, a “B” oldalon pedig két olyan zene van, amik nem kerültek fel az Unseen albumra. Ezek közül a B.S.-ben együtt rappel Quasimoto és Madlib, főleg a kamu formákakat savazzák; de említésre kerül Madlib alteregói közük Lord Such is, valamint pont egy olyan Lord Finesse-mintát használ benne Madlib, amiről Von Yodi beszélt a toplistájában!
És akkor még maradt a Dinosaur Brain Beat, egy szöveg nélküli, súlyos, torz bít, amit szintén nagyon szeretek és örökre belém égett, de már nem annyira játszom, viszont Tink Misi tolta egyszer tavaly nyáron az Isolában, és azt nem felejtettem el!
Ez a bít hovatovább a pofátan mintafelhasználás egyszerűségében nagyszerű iskolapéldája, hiszen ebből (0:17-0:26)
lett ez:
Lord Quas legyen veletek idén ish!