STONES THROW SZERDA

A jazzmacskák után jönnek a rapmacskák! // STH2107

Ott hagytam abba a múlt héten, hogy éppen nagyon szerettem az idén huszonötéves első Quasimoto-albumot, és azon is kifejezetten szerettem a Jazzcats Pt.1 című számot (igazából persze mindegyiket). Ebben ugye Quasimoto és Madlib vagy Madlib és Quasimoto a kedvenc jazz-előadóikról magyaráznak.

A Jazzcats 2000-ben jelent meg, a folytatásra pedig öt évet kellett várni. Nem egyszerű folytatás volt, mert egy olyan kislemezen érkezett, ami egyben a második Quasimoto-album beharangozását is jelentette. A szám címe viszont nem az volt, hogy Jazzcats valahányadik rész, hanem az, hogy Rappcats Pt.3. Ebben értelemszerűen nem a jazzről, hanem a rapről van szó, és szinte csak Madlibet halljuk benne, ahogy sorolja a rá feltehetően nagy hatást tett rappereket, formációkat és rádiós dj-ket.

Az említett nevek közül többel is foglalkoztam már itt az újságban, itt van például Biz Markie, Paul C, MF DOOM még a KMD-vel, de itt van a csodálatos Charizma is, pre-Stones Throw érából pedig itt van Madlibék krúja, a CDP. (Jó, rájöttem közben, utóbbiról még nem írtam külön.)
De ez csak néhány név, akiket elrappel Madlib, van belőlük még egy csomó. Itt a Public Enemy, Biggie és Tupac, a BDP és a CCB, Chuck Chillout és MC Lyte, és így tovább. Néha pedig közben hangosan gondolkodik Madlib, hogy most akkor melyik Paulról is van szó, vagy hogy mi is volt annak a számnak a címe, ami csak tovább hitelesíti az előadást. Szakértelmét persze senki sem vonta kétségbe, de ahogy a Jazzcats végén, úgy a Rappcats végén is tudatosítja a hallgatóban, hogy tényleg képben van, és hát nem is a rapben, hanem a hiphopban.

I know rap, my man - I mean Hiphop

Fentebb beillesztettem a Rappcats klipjét, amit szintén csak ajánlani tudok, egy nagyszerű műalkotás, amiben nemcsak halljuk, hanem látjuk is Madlib hiphop-hőseit. De nem kizárólag azokat, akiknek kimondja a nevét, itt van például a Gang Starr és a Beastie Boys, de még MC Hammer is, és olyan street art úttörők, mint Keith Haring vagy Futura 2000.

Menet közben elszórtam két borítót, ezek közül a narancssárga Cadillac volt az amerikai-, a kék busz az európai nyomás. Nekünk a lemezboltba csak az utóbbiból jutott, a másik létezéséről sokáig nem is tudtám, aztán végül csak tíz évvel a megjelenés után szereztem meg. Mert nyilván nem hiányozhat a gyűjteményből!
Ez pedig a hátuk (a jobb az európai, a bal az amerikai):

Kijött amúgy még egy repress is, ami szintén külön borítót kapott, de hát az kit érdekel. Amúgy ez az:

Na tessék, ennyit beszéltem a Rappcatsről, de hát eskü, tényleg ez volt a sztár szám, viszont nem ez volt a maxi címadója, hanem a Bus Ride (a lemez katalógusszáma pedig STH2107).

Hogy, hogy nem, ez is egy Melvin Van Peebles-mintára épülő szám, közte és Quasimoto között tényleg nagy volt a szerelem. És ez is kapott klipet, csak nem a megjelenés idején, hanem hat évvel később, amikor a kiadó kiírt egy videókészítő versenyt. Ez lett a hetedik helyezett, fehér emberek vannak benne meg egy hód:

A B3 pedig a Greenery című szám, ami nos, már megint egy szmoka induló, mit lehet tenni?! Annyit tudnék csak hozzátenni, hogy a zenéről nem is Madlib, hanem J Dilla jutott eszembe, de hát ezek volt azok az évek, amikor ők sokat nyomultak együtt.

Ehhez nem készült klip, csak egy olyan, amiben egy fiatalember mutat be St. Louis-i táncmozdulatokat: