STONES THROW SZERDA

Egy fontos karrier és egy kevésbé fontos lemez / STH1-100 // STH2057

Egon már többször szóba került a Stones Throw Szerdákban, hiszen ő volt a kiadó fő ügyintézője, ha úgy tetszik, general managere 2000 és 2010 között. Az ő szüleménye a testvérkiadó Now Again, amit azóta is ő irányít a Stones Throw-tól függetlenül; egy bő évtizeden keresztül ő igazgatta a kiadótól vele együtt távozó Madlib ügyeit; továbbá van egy elég híres alkalmi lemezboltja, a Rappcats, és van egy sokszor érdekes, de mindig szörnyen modoros Instája is. Mozgalmárként sokkal sikeresebb és hatásosabb, mint a Stones Throw-nál megjelent egyetlen lemeze, úgyhogy arról csak a bejegyzés végén beszélek.

Az biztos, hogy Egonnak nagy befolyása volt a kiadó életére, és ha csak rá hagyatkozunk, az akkor még “hobbikiadó” Stones Throw-ból ő formált intézményt, avagy same in English:

During his tenure at Stones Throw, Egon oversaw the label’s transformation from a boutique hip-hop imprint to a globally-renowned bastion of good music.

Bármekkora is volt Egon szerepe, ő nagyobb elismerésre vágyott. A Madvillainy kapcsán már hivatkoztam az album készítéséről szóló 33 1/3 könyvre, amiben Egon már olyanokat mond, hogy “by mid-2000s I couldn’t stand Peanut Butter Wolf. It was that simple.” Továbbá:

I was always the one who put together the label copy on all of our releases. Listing Wolf as Executive Producer was usually just an ego-stroke, a way to keep him quiet, keep him away of things. He was always more concerned with appearances. He wanted to be respected, and have power.

Azért azt a könyvben is és más helyeken is elmondja Egon, hogy bárhogy is alakultak a dolgok, mégis PB Wolf volt az, aki miatt olyan zenék jelentek meg, amilyenek, és aki miatt olyan emberek dolgoztak közösen, amilyenek. “I’m super fucking happy for the dude being in my life.”

Ebben a beágyazhatlan, de annál csodálatosabb Dailymotion videóban még minden nagyon szép és mindenki nagyon szeret mindenkit, Egon pedig úgy hivatkozik Wolfra, mint “partner in crime”.

A szakítás végül 2010 környékén következett be, és onnantól sokáig úgy tűnt, hogy Egon boldogan elvan Madlibbel és a Now Againnel, ami addigra már nemcsak elfeledett amerikai soul- és funkzenék újrakiadásával foglalkozott, hanem az egész világra kiterjedt a tevékenysége. Jelent meg már itt zambiai, nigériai, svéd, brazil, etióp és még ki tudja milyen lemez, sok alkotónak elhozva ezzel a régóta megérdemelt elismerést.
Közben pedig Egon megszámlálhatatlan öreg zenészt kutatott fel, akiktől lemezkészleteket és ha úgy volt, kiadási, felhasználási jogokat is vásárolt. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy komoly köze van a J Dilla-hagyaték kezeléséhez, de ez nekem mindig is egy annyira bonyolult sztori volt, hogy nem most kezdem kibogozni.

Aztán pár éve úgy alakult, hogy Egon és Madlib útjai is szétváltak. A balhé valamikor Madlib és Talib Kweli közös lemeze, a Liberation második részének készítése közben törhetett ki, de erről tényleg alig van bármilyen biztos infó. (Egon mindenesetre akörül cserélte le az Instáján azt a szöveget, hogy “Adventures with Madlib”, arra, hogy “Adventures with friends”). Van viszont egy interjú Talib Kwelivel, amiben végig savazza Egont, és olyan dolgok hangzanak el benne, mint:

Madlib has done interviews where he’s like, “I freestyle sample — I’m not paying attention to where the sample’s coming from.” Egon, being shrewd and dastardly, realized this years ago. So he’s like, “Madlib is not paying attention, but I’m gonna pay attention.” So when the money has to come in, for example, it gotta come into Egon. That’s like some real double-dipping type of shit.

Ha valaki valamennyire elmerült már a hiphop-bulvárban, akkor tudja, hogy az öreg Talib Kweli hajlamos hülyeségeket is összehordani, de a többiek sajnos nem szólaltak meg az ügyben, úgyhogy ki tudja, mi az igazság.

Viszont Egonnal van még egy meredek sztori, ami MF DOOMmal kapcsolatos. Ők eléggé jóba lettek a Madvillainy miatt, annyira, hogy Egon esküvőjén DOOM celebrált, nézzétek csak:

Na, innen jutottunk oda, hogy DOOM családja azzal vádolja Egont, hogy magánál tart és többszörös kérés ellenére sem ad vissza egy csomó olyan jegyzetfüzetet, amit a néhai rapper írt tele. Ezt a történetet sem most szálazom szét, de nem is lehetne, annyira zavaros és talán méltatlan is az egész, viszont itt van egy tavalyi összefoglaló cikk, amiből kiderül, hogy ez az ügy, ahogy valószínűleg Egon és Madlib ügye is, jogi útra terelődött.

Szóval miközben tagadhatatlanul értékes munkát végez, ez az Egon azért ellentmondásos figura. Érdemei maximális elismerése mellett ebben két olvasóm is megerősített, akik személyesen is találkoztak vele. Egyikük szerint sokkal jobban állna neki a kevesebb Los Angeles-i sznobéria, másikuk szerint pedig lehetne jó arc, de sajnos nem az, mert inkább jaszkarizik, és amúgy is jobban szereti a borokat a lemezeknél. (Mondom, a modoros Insta!)

Hát, egyszer muszáj volt elmesélni Egon történetét, ami szorosan kapcsolódik az STH 1-100 történeteihez is, ráadásul az első száz között neki is van egy lemeze, amire végre rátérek: ez a Curse of the Evil Badger, az STH2057.

A legelején jeleztem, hogy nem ez a legerősebb lemez a katalógusban, ezért is írtam eddig az emberről és nem a zenéjéről. Azért egyáltalán nem rossz ez a soul és funk hangmintákra épülő anyag, csak hát 2002-ben már nagyon extrát kellett hozni ahhoz, hogy maradandók maradjanak az ilyen bítek. (Mittudomén, DJ Format pl. képes volt rá.) Azért, mert addigra már tonnányi hasonló album született, meg mert túl nagy bombákat dobtak le a kilencvenes években. A feladatot amúgy tisztességgel megoldja Egon, és becsületére válik, hogy nem használ “híres” mintákat, viszont az extrát sem teszi hozzá. Valószínűleg ő is belátta, hogy nem ez az a terep, ahol a legjobban kamatoztathatja a tehetségét: ez volt az egyetlen megjelenése.

Nem emlékszem arra, hogy nálunk a boltban ott volt ez a lemez, viszont én már csak akkor vettem meg, amikor beindult a projekt, és azt hiszem, akkor hallgattam meg másodjára, amikor ezt írtam. Bocs, Egon! :(

(Az a nagy, lemezekkel pózolós kép ebből a Dust and Grooves interjúból van.)