STONES THROW SZERDA

STH 1-100 // STH2065 + STH2099

Na, egy szép évfordulós album jön a listában, amihez hozzácsaptam az instrumentális változatát is, mert az is a Stones Throw első száz bakelitkiadványa között van.

A 2004 március 23-án megjelent Madvillainy című album Madlib és MF DOOM, azaz a Madvillain munkája, és azért a második mondatban legyen már benne, hogy hát izé, hogy mondjam, ez egy kibaszott mestermű, és még DJ Longman is fejből tudja a katalógusszámát, mert itthon is jó sokat adtunk el belőle. STH2065 mindörökké!

Előbb azért pár szó az instrumentális változatról (STH2099), biztos mindannyiótokat érdekel, hogy melyik változat van meg, a sima fekete- vagy a rendes borítós, hát nyilván az előbbi, abból is a legeredetibb, amin kék-fehér-fekete a címke.

Képzeljétek, az úgy van, hogy a Madvillainy a Stones Throw történetének legjobban fogyó lemeze, ami a “híres független kiadó” szintjén a mai állás szerint nagyjából 150 000 eladott példányt jelent. Siker vagy sem, a Billboard-listán a 179-ik hely volt a legmagasabb, amit elért a lemez, a bakelites világban ez viszont mindenféle újranyomással, extra borítóval, évfordulós kiadással, díszdobozzal, kazettával meg egyéb érdekességgel jár, amiket szeretnek a nyomi gyűjtők.

Nem így indult a projekt, mármint senki sem gondolta, hogy ennyire komoly lesz. A kiadón belül is inkább a félig-meddig párhuzamosan futó, 2003 októberében megjelent Jaylib-album volt a prioritás, és hát az okés, hogy mindketten beszéltek arról, hogy jó lenne együtt dolgozni, de Madlib eleve annyiféle anyagon szöszmötölt egyszerre, DOOM pedig annyira rejtelmes volt, hogy inkább a “hátha lesz belőle valami” hozzáállás volt a jellemző.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tisztában voltam DOOM múltjával, de emlékeim szerint például DJ Ozon tudta, hogy ő volt a KMD a testvérével együtt, csak akkor még Zev Love X volt a neve.  DJ Subroc volt a testvér, akit sajnos 19 évesen elgázolt egy motoros és meghalt. Zev Love X évekre eltűnt és aztán már maszkos emberként tért vissza, úgy, hogy MF DOOM. Mikor már Madlibbel dolgozott, kijött egy-két friss lemeze, volt tehát körülötte régi és új hype is, de semmi sem szólt akkorát, mint a Madvillainy. (Aki nem tudná, annak elmondom, hogy sajnos DOOM is elhunyt már, 2020-ban, viszont itt van egy jó kis cikk róla, úgy általában.)

Ez meg egy hátsó borító még a KMD-korszakból:

Utólag elég szórakoztató, hogy DOOM az első három, a majd valamikor megjelenő albumra szánt szövegéért 1500 dollárt kapott, a szerződést pedig egy szalvétára írták. M.E.D. mondjuk biztos nem mosolyog annyira, ő ugyan kapott 500 dollárt, amiért rappelt a Raidben, de azóta veri az asztalt, hogy több járna, amióta kiderült, hogy mekkorát is durrant a lemez, szóval elég régóta. Daedelus, aki a harmonikájával az Accordion klipjében is szerepelt, akkor semmit se kapott, sokkal később viszont rendesen kifizették, az a szám mégis az album sok híres száma közül az egyik leghíresebb - de azokból is több van azért!

Ahogy több van a sértődésből, kisebb balhéból és elmaradt kreditből is, meg mindenféle mellékszálból. Ezekről egészen részletesen beszámol az ebben a sorozatban megjelent Madvillainy-könyv, amiből tényleg csomó minden kiderül, ha igazán bele akarsz merülni a sűrűjébe. De hát nagyjából az album összes számáról lehetne külön bejegyzést írni, DOOM szövegei és munkássága pedig külön hírlevelet érdemelnének, ahogy Madlib életműve is, de az valamennyire épp itt történik.

Mindannyiunk szerencséjére a kislemezek miatt a Madvillain úgyis többször szóba kerül még az STH 1-100 folytatásában, addig is gondolkodhatok, hogy mi még a mindenképpen közlésre méltó infó. Itt és most még mindenképpen az, hogy ugyebár ehhez a lemezhez kapcsolódott egy internetes kiszivárogtatás is, ugyanis valahogy úgy fél évvel a tervezett megjelenés előtt kikerült a netre az anyag. Ez akkoriban egyet jelentett a katasztrófával, mindenki rendesen stresszelt is, kivéve Madlib és DOOM, akik részben új bítekkel és szövegekkel újrateremtették az egész lemezt, ami aztán minden létező és nem létező várakozást túlteljesített, és azóta is hivatkozási pont, inspirációs forrás, óriási klasszikus és úgy egyáltalán: minden!

Az eredeti változat ez:

Az albumot pedig a csodálatos Rhinestone Cowboy zárja, ami így a világ egyik legjobb zárószáma is, amiben kb. fél év különbséggel vették fel a szövegeket, és DOOM elrappeli benne a netes balhét is.

It speaks well of the hyper base
Wasn't even tweaked and it leaked into cyberspace
Couldn't wait for the snipes to place
At least a tracklist in bold print typeface

DOOM legyen veletek, folytatjuk!