STONES THROW SZERDA SZOMBATON

Holla! Akkor jöjjön J Dilla, vagyis a Jaylib! / STH1–100 // STH2061

Szóval a történet nagyon röviden úgy szól, hogy Madlib és J Dilla sokáig nem találkoztak, de a bíteken keresztül azért eléggé érezték egymást. Aztán valamikor 2000-ben csak megesett a nagy randi, és lassan körvonalazódni kezdett a Jaylib projekt.

Jaylib, azaz J Dilla és Madlib, egyik rappel a másik bítjére és fordítva. Mindez azért nem a semmiből jött, Madlib a maga szórakoztatására már amúgy is vakerált Dilla bítjeire, aztán ez az utóbbi füléig is elért, és onnantól kezdett komolyodni a dolog. Úgyhogy 2002-2003 tájékán már direkt csinálták, hogy Madlib Los Angelesben rappelt Dillára, Dilla pedig Detroitban Madlibre.

Ám mielőtt a teljes megállapodás megszületett volna, Peanut Butter Wolf kb. 200 példányban lemezre vágta az egyik számot, ugyan nem kiadásra, csak magának meg a haveroknak, de akárhogy is, ezen teljesen kikészült J Dilla. A drámának szerencsére az lett a vége, hogy Dilla azt mondta, ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen, hivatalosan. Így lett a végül Champion Sound címen megjelent albumról az első kimásolt maxi egyik oldala az Official című szám. Ez a mai lényeg, illetve a másik oldal, a Red (nem is “A” meg “B” oldal van, hanem “Side 1” és “Side A”); katalógusszámilag STH2061.

Tehát Official, hivatalosan The Official, ami Madlib bítje egy olyan szám mintájából, aminek korábban egy másik részét egy Slum Village-himnuszhoz már felhasználta J Dilla (a szakiknak mondom, a Fall in Love az), és ez igazából nem bonyolult, csak nagyon szép dolog. A lemezről elvileg ez a kevésbé bulis szám, de ha engem kérdeztek, nagyon is az, direkt megvettem hétincsesen is, hogy ha csak arról szól a buli, akkor is legyen meg. (Jó, igazából ahhoz több lemezt is meg kellett venni, de mégiscsak az volt a kétszázadik Stones Throw-kiadvány.)

Ami nincs meg, de szörnyen hiányzik, az az STH2061-P, azaz a lemez promóverziója, aminek a “Side One” oldalán van egy jelöletlen Bonus Beat. :(

Az Official elején azt halljuk, hogy J Dilla a “one of the most slept on”, aztán már tőle halljuk, hogy ők ketten Madlibbel “world premier niggas rearrange your styles”, akiket nagy hiba volt a játékba engedni, mert mindenkit elintéznek a Public Enemy módjára.
Van amúgy még Gang Starr-szövegkölcsönzés is; és bár nem nyomoztam utána, hogy Charles Bronson nevét hányszor dobják be úgy általában a rapszövegekben, ez eléggé extra:

I keeps it bouncing when the P.I's wanna
Wish for death, I’m C. Bronson

A Rednél fordított a felállás: Dilla csinálja a bítet, Madlib rappel, és kicsit még Quasimoto is makog. A téma hasonló: a világ szerencsés, hogy együtt hallja Madlibet és Dillát, persze vannak gyűlölködők és kamu arcok is, de hát úgy kell nekik!

És hogy mire utal a címben az, hogy red? Hát, a hangtechnikusok vesszőparipájára, hogy “ne menjél a pirosba”, de Madlibék szerint ennek csak így van értelme.

Turn it up, y'all niggas must be outta ya head
If your system ain't up to the red

Továbbá különösen érdekes a Reddel kapcsolatban, hogy aki az eredeti változatot a Spotify-on keresi, az hiába teszi, nem találja. Ennek pedig az az oka, hogy pár évvel a megjelenés után úgy beperelték a kiadót a Red mintája miatt, hogy csak na, úgyhogy a kislemezt azóta nem is nyomják újra, és az azóta gyártott albumokon pedig más változatban szerepel a zene.

J-Rocc egy interjúban ezt mondta az ügyről:

Én meg csak azt tudom mondani, hogy egyetlen verziót ismerek, és az az eredeti!