Jó napot, jó napokat! Van egy tünetem, ami néha kiüt és ez történt tegnap is, de a Stones Throw Szerdából nem engedek!
A múlt héten igyekeztem nem túlírni a Madvillain-történetet, de ugye már csak a projekt miatt sem lehet kikerülni a folytatásokat, meg hát mégiscsak egy nagyon jelentős lemez húszéves évfordulójáról van szó. A Stones Throw például a minap az albummegjelenési buliról posztolt, ami egyszerre csodálatos és szomorú, mert nemcsak DOOM, hanem Dilla sincs már köztünk:
És akkor rá is térek az STH2085-re és a promóváltozatára, az STH2085P-re. Hivatalosan Curls & All Caps a cím, de igazából az All Caps az “A” oldal; a lemezen ezeken kívül két kis instrumentális szám is szerepel, a promón pedig van még egy “bonus beat” is. Az utóbbival kezdem!
Úgy vagyok a Stones Throw-promókkal, hogy azokban egyáltalán nem áll szándékomban elmerülni és hasonló elszántsággal gyűjteni őket, mint a rendes kiadványokat, de ha valami “fontos” az orrom elé kerül, akkor hadd jöjjön, aminek jönnie kell. Az STH2085P pedig “fontos”, hiába nem olcsó, mégis egy Madvillain-promó; amikor pedig elém került, akkor már rég belevágtam a projektbe; és nem utolsó sorban van rajta egy szám, ami csak itt jelent meg lemezen. Spoiler alert: nem szakadt le tőle a fejem!
Ebből a promóból 2003 év végén nyomtak úgy kb. 200 darabot és ennek a úgy a negyedéhez egyedi borító is készült, de a magamfajtának sajnos csak a generic cover jutott, és a Discogson jelenleg elérhető példányok is mind ilyenek. Kár. :(
A múltkor említettem, hogy a hivatalos megjelenés előtt több, mint egy évvel kiszivárgott a Madvillainy demóverziója, még nem a kész album, csak valami, amit Madlib addig összerakott. Az elbeszélésekből úgy áll össze a dolog, hogy amikor Madlib és a fél nyugati part 2002 novemberében a Red Bull Music Academy meghívására Brazíliába látogatott, akkor annyian lógtak a szállodában, miközben ő gyártotta a bíteket és osztogatta az írott CD-ket, hogy valószínűleg onnan került ismeretlen kezekbe és később a netre a cucc. De Brazíliában más dolgok is történtek, például a híres kaliforniai dj-k látványosan felverték a brazil lemezek árait, viszont nekünk sokkal fontosabb, hogy itt készült néhány olyan szám is, amik aztán az albumra is felkerültek. Ilyen a Curls is, amihez miből másból, mint egy akkor még obskúrus brazil lemezből mintázott Madlib, amit azóta természetesen újra kiadtak. A bít sem egy szokásos hiphop-alap, és DOOM is extra, ahogy a zenével együtt változik a flowja, na és a szövegek! (A Spoti beágyazva, ez pedig a Youtube.)
Az album összes szövege csak verzékből áll, nincsenek refrének, és akkor van például a Curls, ami egy másfélperces szám és egy versszak az egész. De abba mennyi minden belefér! Azt is mondtam már, hogy ezekről a szövegekről külön-külön is nagyon hosszan lehet írni, de pont a Madvillainy-szövegeknél szerencsénkre a szokásosnál is részletesebb magyarázatokkal szolgál a Genius.
De mittudomén, azt tudtam, hogy mi a pókemberezés, de azt nem, hogy mi az a pearl necklace. Ti tudtátok?
Villain get the money like curls
They just tryin’ to get a nut like squirrels in his mad world
Land of milk and honey with the swirls
Where reckless naked girls get necklaces of pearls
DOOM beszél a nem annyira vidám múltjáról is, hétévesen szmokizott először és Moët-palackkal mászkált a suliba, de közben nemcsak a gyerekkori önmagára utal vissza, hanem a KMD-s időkre is.
Left back now-schooler tryna sound cooler
On the microphone known as the crown ruler
És persze leginkább: “His life is like a folklore legend”.
A legendához az is hozzátartozik, hogy nagybetűvel írjuk azt, hogy MF DOOM, és ez az All Caps után lett “kötelező”. Előtte simán belefért az is, hogy “MF Doom”, és ugye ő azon a néven született, hogy Daniel Dumile, szóval a baráti kör számára már régi ügy volt az, hogy Doom. Na de itt már egy újjászületett vagy visszatért raphőssel van dolgunk, aki valamennyire a Marvel-képregényekből ismert Dr. DOOMról mintázta magát, akinek mindig nagybetűvel írták a nevét a képregényekben. (Bár DOOM egyszer úgy nyilatkozott, hogy ennek semmi köze az egészhez :D)
Ami a szöveget és a rímeket illeti, itt van ez a videó (itt pedig a Genius-elemzés), amit már nem tudom, hányszor megnéztem, de még mindig elképedek rajta:
És jönnie kell a hivatalos videónak is, amit kézzel rajzolt egy Madlib-rajongó arc, James Reitano, aki saját magától jelentkezett a kiadónál szolgálatra (itt van vele egy interjú). Akkor még nem volt Youtube, a videót a kiadó saját oldalára töltötték fel és később egy válogatás CD-n adták ki, aztán évekkel később valódi képregényes folytatása is lett, ami ebben a limitált boxban jelent meg.
Nyugi, a Madvillainy-borítók történetébe már nem itt kezdek bele, de az STH2085-nél azért muszáj megjegyezni, hogy az első kiadás az igazi, amin narancs a jobb felső négyzet és sárga a lemezcímke. Az én példányomban benne van még az árcímke, innen tudom, hogy 2700 forintot fizettem érte, mínusz lemezboltos kedvezmény.
Jövő héten tovább pörgetem a Madvillain-sztorit, de szigorúan az STH 1-100 keretein belül maradva. Addig se felejtsétek: “Just remember ALL CAPS when you spell the man name!”