PUERTO RICO UTÁN IRÁNY A DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG

DIKTATÚRA ÉS MONGÚZOK, CUKORNÁD ÉS GÁBOR ZSAZSA!

Na izé, ahogy itt írtam, az új szertől eléggé fáradt vagyok sajnos. Mármint vannak kötelezettségek, amiknek eleget teszek meg minden, de ahogy egyszer
Ferdinandy is írta az autóimmunra kapott szerekről, jó-jó, hogy nem fáj, de pont az íráshoz (is) szükséges alkotóerő apad el. De nem teljesen, kedves barátaim, nem teljesen! Végül csak hozzászokok mindenhez, támogatásotok pedig töretlen, sőt. (Köszi, srácok, tudjátok, kik vagytok!)

Ha már, vagy még mindig Ferdinandy! Az ő történeteiben többször felbukkan a Dominikai Köztársaság, és ha már így van, megragadtam az ezer éve a polcomon heverő Junot Diaz-könyveket és mind elolvastam.

Junot Diazról azt kell tudni, hogy ő “az” amerikai-dominikai, dominikai-amerikai író, akinek a latino bevándorlás az egyik fő témája, hiszen ő is hatévesen került Santo Domingóból az Egyesült Államokba, a másik pedig Rafael Trujillo diktatúrája.

A Dominikai Köztársaság a karib-tengeri Hispaniola sziget keleti részén fekszik, a másik oldalon Haiti található. Mindkét ország baromi sokat szenvedett az idők során és ez nagyjából akkor kezdődött, amikor Kolumbusz Kristófék megérkeztek a szigetre. A kihaló őslakosok helyére afrikai rabszolgák érkeztek, a spanyolok mellé pedig a franciák és alkalmasint a britek is, és idővel megjelent az Egyesült Államok is. Azt hiszem, el tudjátok képzelni, de amúgy itt van ez a 2015-ös 444-cikk, amiből nagyjából kiderül, hogy mi arrafelé manapság a helyzet. (Az a 9 év ide-oda nem számít.)

A gyarmatosítás miatt is sokat szívott a két ország, de természeti katasztrófák és persze diktátorok miatt is. Utóbbiakból Haitire Papa Doc és Baby Doc jutott, a Dominikai Köztársaságba (DK) pedig Rafael Trujillo.

Akik Pulitzer-díjat adtak Junot Diaznak, most ne nézzenek ide, de inkább ismeretterjesztésnek fogtam fel az írásait, elsősorban az ottani diktatúra természete érdekelt, és ezeket a benyomásaimat próbálom itt átadni. Nem mintha Diaz rossz író lenne, meg egyáltalán nem esett nehezemre elolvasni a műveit, de azért szerintem akad egy-két kortárs, és hozzá hasonlóan nem “nagy öreg’” latin-amerikai író, aki nála azért komolyabb szintet képvisel. Lehet az is, hogy nem értek hozzá, de ezzel együtt, akit mozgat a latin-amerikai irodalom, annak bátran ajánlom, a kiadó oldalán ráadásul kevesebbért lehet megvenni a három könyvét, mint amit fizettem értük, amikor megjelentek.

Ferdinandynál kiderült, hogy a DK második világháború utáni fegyveriparát magyar emberek irányították, mostanra azt is tudom, hogy ez azért is lehetett, mert Trujillo rendesen rá volt állva országa kifehérítésére. Ezért például 100 000 zsidót is hajlandó lett volna befogadni (lett belőle 800-1000), és ’56-ban pedig 20 000 magyar menekültet várt. (Lett belőle kb. 500.) De például befogadott az 1936-os polgárháború miatt elmenekült spanyolokat és egy csomó japánt is.

Azért nem volt ő egy emberbarát, hanem inkább egy kegyetlen gyilkos, akinek a nevéhez az 1937-es petrezselyem-mészárlás is fűződik, amikor több tízezer, a határon élő, jellemzően sötétebb bőrű haiti férfit, nőt és gyereket mészároltak le a dominikaiak. Mindezt azért, mert Trujillo szerint a haitiak nem hagyták békén a dominikaiakat, és mittudomén, gyümölcsöt loptak meg ilyenek.

Ahogy az lenni szokott, Trujillónak nyilván voltak haiti felmenői (anyai ágon), de erről nem illett beszélni, ő pedig rendszeresen púderezte magát. Diazt olvasva annak még ma is van jelentősége, hogy ki mennyire világos vagy sötét bőrű, ha be akarnak szólni egy dominikainak, akkor lehaitizik, de olyan is van, hogy az egyik karakter megkapja, hogy puerto-ricói a haja. Diaz amúgy egyszer írt arról egy cikket, hogy a DK milyen rosszul kezeli Haitit, és utána az apja írt egy levelet a szerkesztőségbe azzal, hogy “ez az újságíró inkább menjen vissza Haitira”.

Diaz történetesen egy ideje már nem is áll szóba az apjával, és például a Fulladás novelláinak is a távol lévő apa az egyik nagy témája. Illetve úgy általában Diaz nagy témája az emigráció miatt így-úgy széteső család, de ahogy arról leginkább az Oscar Wao rövid, és csodálatos életében ír, már a DK-ban szétestek a családok Trujillo három évtizedes diktatúrája miatt. (Ez, mármint az Oscar Wao a “nagy” Junot Diaz-regény.)

Az ellenzékieket vagy megölték vagy egy életre befogták a szájukat és teljesen eltűntek, végzetes következményekkel járt egy ártatlan vicc vagy egy ártatlan flört, és nagyon-nagyon kockázatos volt nem belépni a pártba. Rengeteg ember élete pedig azért ment tönkre, mert a Trujillo-család gyakorlatilag teljes iparágakat vont saját ellenőrzés alá; miután 1961-ben megölték (vagy benne volt a CIA vagy sem), az állam 111 Trujillo-vállalatot vett vissza.

Akiről úgy ítélték, hogy rosszat tett vagy mondott, azért jött a fekete autó és annak is a csomagtartója, ahonnan már csak egy állomás maradt: a végtelen cukornádültetvény.

A cukornádültetvénynek kiemelt jelentősége van a térségben. A cukornád a gyarmatosítókkal együtt érkezett, hogy aztán a belőle származó jövedelemből a helyiek ne lássanak semmit. Ezek az ültetvények jelentik az őslakosok kiirtását, az Afrikából hozott rabszolgák elnyomását, a fehér embert és a fehér vagyont, és a DK-ban ezek az ültetvények rengeteg gyilkosság helyszínei is.
Diaznál az Oscar Waóban több karakter is már majdnem meghal az ültetvény közepén, és tudjátok, mi vagy ki segít nekik túlélni? Egy mongúz! Itt mondjuk a történetbeli család védőszentje is a mongúz, de ez a valóságban is egy olyan állat, aminek köze van a cukornádhoz. Nem eredetileg, hiszen a gyarmatosítók hozták magukkal Ázsiából, azért, hogy megvédjék a patkányoktól és egyéb kártevőktől az ültetvényeket. Ahogy Diaz írja, a mongúzt is eltávolították az otthonából, mint rengeteg dominikai családot, sőt, ugyanúgy láncon hozták őket, mint a rabszolgákat, és a mongúz a hierarchia ellensége és az ember barátja.

Arról viszont már nem ír, hogy manapság mekkora problémát okoznak a térségben a mongúzok. Illetve nem csak a karibi térségben, mert itt van például egy cikk a hawaii mongúzokról, akik ugyanúgy a gyarmatosítók miatt terjedtek el a szigeten. Mivel a mongúz egy invazív faj, elég nagy károkat okoz, különleges madarak halnak ki miatta, és évi 50 millió dollárba kerül a károk kezelése. Mongúzok! :(

Mongúzok, cukornád, gyilkosság, mi van még? A szex! Nemcsak azért, mert a Diaznál olvashatók szerint a dominikai férfi maga a SEX, hanem azért is, mert a jelek szerint Trujillo egy kifejezetten szexéhes diktátor volt. Volt három felesége és megannyi szeretője, és a történetek alapján a beosztottjai és egyébb alattvalói feleségeire, lányaira, a nép gyermekeire is bármikor ráment, úgyse lehetett semmit se tenni ellene, vagyis igen, csak akkor jött a fekete autó.

Diaz diktatúramentes történeteiben is van szex, de megcsalás, elhagyás, és párkapcsolaton-, családon belüli erőszak is. Ez azért is érdekes, ha érdekes, mert Diaz is érintett lett a Me Too-ban; volt, aki verbális abúzussal vádolta, volt, aki kéretlen csókolózással vagy egyszerűen nőgyűlölettel. Innen aztán voltak már rasszista vádalkozások, meg olyan dumák, hogy nem mindenhol ugyanúgy húzzák meg a határokat, Diaz pedig arról is beszélt, hogy gyerekkorában megerőszakolták. Akárhogy is, Junot Diaz lett az a híres író, aki viszonylag sértetlenül jött ki az egészből, mindenféle vizsgálat arra jutott, hogy inkább okés arc, mint sem. “Nagy” művet mondjuk már régóta nem írt, viszont itt van a Substacken.

Beszélni kell még a Mirabal-nővérekről is, akikre többször hivatkozik Diaz mint a Trujillóval szembeni ellenállás ikonjai. Ők voltak a “Pillangók”, akiket 1960. november 25-én öltek meg, és ez a nap 1981 óta a Nők elleni erőszak felszámolásának világnapja is. A legenda szerint a politikai szembenállás mellett az is bosszantotta a diktátor urat, hogy az egyik nővér visszautasította a közeledését. :( Amúgy itt van egy vonatkozó Átlátszó-cikk, szerencsére nem Hont András írta!

Talán Diaznál nem (de lehet!), viszont Ferdinandynál tuti felbukkan Gábor Zsazsa és egy dominikai szál! Ugyanis az ötvenes években egy ponton az öreg Zsazsa együtt nyomult a Trujillo-rezsim nagykövetével és egyben híres szépfiújával, lovaspóló-játékosával és autóversenyzőjével, Porfirio Rubirosa Arizával. Íme:

És végül jöjjön egy dal egy másik szigetről, Jamaicáról, ahova szintén a gyarmatosítók vitték a cukornádat és a mongúzokat, és ahol a füvet is szeretik. Szóval ez egy dal arról (Spotin itt), hogy ha felgyújtjátok a szmokinkat, akkor felgyújtjuk az ültetvényeiteket! ELLENÁLLÁS!