STONES THROW SZERDA

Beszéljünk még kicsit a Jaylibről és ismerkedjünk meg a Stones Throw White Labellel! / STH1–100 // STWL1

Az elmúlt napokban annyira elmerültem J Dillában és így a Jaylibben is, hogy a végén már megint kiderült: megvan egy lemez, amiről nem is tudtam, hogy megvan. Erről mesélek most!

Az első Jaylib-maxinál szóba került, hogy Madlib hobbiból már akkor rappelgetett Dilla bítjeire, mielőtt hivatalossá vált volna a projekt. Aztán az egyik ilyen számot lemezre vágta a kiadó, amire jól felpaprikázta magát az öreg Dilla.

Na, ez a szám a Message volt, egy a Jaylib-albumon nem szereplő és hivatalosan sosem kiadott zene, aminek leginkább az eredeti Grandmaster Flash-változatát ismerheti a nagyközönség. Tudjátok, ez az all-time rap anthem az:

Ez pedig Dilla és Madlib:

A két szöveg nem ugyanaz, csak elég hasonló, az eredeti itt, a miénk itt olvasható. A zene viszont egy szép hiphop-néphagyomány jegyében egy olyan zene, amit korábban Dilla már egyszer eladott valaki másnak, nem is akárkinek, hanem Busta Rhymes-nak. Az a szám ez volt:

Na de még mindig a szám Jaylib előtti Jaylib-verziója volt az, amit a Stones Throw kinyomott bakelitre, kb. 2-300 példányban. Emiatt aztán azt gondoltam, ahhoz a lemezhez sosem jutok hozzá. Abban a boltban, ahol én is dolgoztam, szereztem viszont egy félig hivatalos, kicsit gyanús, not on label hétincsest, amin bizony rajta volt a Jaylib-féle Message és egy másik zene, csak Madlibtől.

Ámde most, hogy nagyon elmerültem a Jaylibben, rájöttem, hogy mégiscsak megvan az a lemez, amit maguknak meg a haveroknak csináltak Peanut Butter Wolfék. És erről bizony a források tehetnek, ugyanis mindenhol csak simán white labelként hivatkoznak a kiadványra, nem úgy, mint az első Stones Throw White Label!

Az a sorozat, mármint az STWL, egy olyan sorozat, amivel eddig nem is találkoztunk, nem is olyan a katalógusszáma, hogy STH20xx, STH70xx vagy STH40xx, hanem csak annyi, hogy STWL1, STWL2 és így tovább. Mindenféle spéci remixek és extra zenék voltak rajtuk, az utolsó, a nyolcas, 2009-ben jött ki. Ezekből többet mi is rendeltünk itthon a boltba, volt olyan, amit utólag szereztem be már az STH1–100 miatt, de ez a legelső sokáig hiányzott, mert kevés elérhető volt belőle és az is drágán. Aztán végül az ILF-előadás előtt csak megrendeltem, oda nem volt pofám úgy érkezni, hogy pont ez nincs meg, de még akkor sem raktam össze, hogy ez a lemez az a lemez.
Apró örömök, nagy bítek ugyebár.

Az STWL1-en amúgy voltak olyan előadók, akikről már itt is volt szó, és olyanok is, akikről csak lesz, úgyhogy inkább iderakom az egész hivatalos oldalt úgy, ahogy van, degenerate record collectors for real!