MAJDNEM STONES THROW SZERDA

STH 1-100 // STH2064

Drága barátok, régi és új feliratkozók, támogatók! Ígérem, nem lesz belőle rendszer, mert hát a rendszer a Stones Throw Szerda, de ez a klímatavasz most eléggé olyan, hogy előhozza egy olyan tünetemet, ami tönkrevágja a napjaimat. Úgyhogy arcidegzsába, legyen átkozott a neved, én meg úgy teszek, mintha szerda lenne!

Na igen, újra itt vagyunk, ez a Stones Throw Szerda, azon belül is az STH 1-100, ami egy kis kaliforniai kiadó első száz bakelitmegjelenéséről szól, meg arról, hogyan gyűjtöttem össze őket, illetve gyűjtöm be a pár hiányzó darabot. Eddigi részek itt, most pedig még mindig az idén 20 éves Madvillainy albumnál maradunk, mert ha már belekezdtünk (itt és itt), akkor legyen kerek a történet. Jön az STH2064!

Ez a maxi (Money Folder / America’s Most Blunted) volt az albumhoz kapcsolódó első hivatalos megjelenés, még 2003 nyarán adták ki. Ahogy viszonylag sok szám a nagylemezen, ez a kettő is olyan, hogy az alapjaik már sokkal korábban készen voltak, csak nem találtak hozzájuk megfelelő rappert. (Persze az is megtörtént pár mc-vel, hogy valamiért nem csaptak le egy-egy bítre, aztán már csak a fejüket fogták, mert legközelebb a Madvillainyn hallották őket.)

Az “A” oldal a Money Folder, amivel ugye DOOM egy újabb jelentést ad ahhoz, hogy MF, a Metal Fingers és a Metal Face után, de amúgy pont ezt a dumát egy másik nagy művésztől, KRS One-tól kölcsönözte. És mi másról szólna ez a szám, ha nem arról, hogy DOOM és a szövegei mennyire értékesek.

Elmondja például, hogy nem kell leszerződtetni, akár polcra is lehet rakni a lemezét (ami korábban tényleg megtörtént DOOMmal, illetve hát a KMD-vel), ő akkor is megszerzi a jussát:

Don't sign me, I'm about to get a mil' without 'em

Crowd him off the shelf, he's the villain, and what about him?

Meg aztán DOOM cuccai olyan értékesek és tömények, hogy inkább négy lemezre osztja szét őket (“p”-vel mondja, de az internet szerint a rubelre gondol a költő):

All rise, so far odd as a ruple

So raw, break it down and make quadruple

Azért vannak olyan részek is, amik úgy kezdődnek, hogy azt hiszed, a sörözgetésről rappel DOOM, de aztán kiderül, hogy csajokról, akik olyan fényesen tartják a szerszámát, ahogy megcsillannak a tobozok a fenyőfákon!

Don't mind me, I wrote this rhyme lightly

Off of two or three Heines, and boy was they fine, G

One black, one Spanish, one Chinese

It keeps the woody shiny year-round like a pine tree

Azt már beszéltük korábban, hogy ezen az albumon refrén nélküli számok vannak. Ha DOOMon múlt volna, lehet, verzék sem lettek volna, csak egy egybefüggő szöveg, mert ő nagyon szerette úgy feltolni a rappet. A történet szerint a Money Folder is úgy nézett ki először, hogy DOOM darált megállás nélkül, csak aztán egy ponton visszatért Madlibhez a cucc, és ő vágta meg a szöveget egy bizonyos helyen, ahol egy csodálatos zenei geget is elhelyezett! 0:30-tól érdemes figyelni, amikor azt mondja a DOOM, hogy:

I don't think we can handle a style so rancid

He flipped it like Madlib, did an old jazz standard

Youtube emitt, Spoti pedig itt:

Részletesebb szövegmagyarázatért szokás szerint ott a Genius, én már csak azt mutatom meg, hogy a szám vége, ami nem rap, az ebből lett összevágva:

Na, és akkor jöjjön a “B” oldal, mert a Money Folder is elég nagyot szólt, de annál is nagyobbat, sőt borzasztó nagyot szólt az America’s Most Blunted, ami egy kiválóbbnál is kiválóbb szmokis himnusz. Utólag elég szórakoztató arról olvasni, hogy ha nem is Madlib és DOOM, de a körülöttük lévő csapat azért némileg aggódott, hogy nehogy bekerüljenek a “füves rap” skatulyába, mert abból nem olyan könnyű szabadulni; meg hát ott van az is, hogy DOOM ugyan nem vetette meg a szmokit, de elsősorban piás forma volt.

De az már csak úgy van, hogy az America’s Most Bluntedban olyan a bít és olyan a rap, hogy bármi másról is szólhatna, akkor is bomba lenne, viszont tényleg csak a szmokiról szól. Lássuk, hogy emlékezik vissza a sorokra (és DOOMra) Egon, a projekt fő felelőse:

“But by the time you got to DOOM, shit, you couldn’t hold a candle to him. I remember when he was recording “America’s Most Blunted” and he said, “Someday pray that he will grow a farm barn full / Recent research show it’s not so darn harmful.” This is some Shakespeare level shit. Like there’s no possible way I’m going to be able to explain this to people. I’d point that line specifically out to people and it would go over a lot of people’s heads. He did it so naturally that you didn’t realize how hard it was for him to do that over and over and over again. We would sit there looking at his lyrics and the way that he thought about how he was going to choose one word over another. It was transfixing being around a person that was such a master of his craft.”

A további nagymennyiségű füves referencia megértéséhez már megint a Genius nyújt segítséget, úgyhogy inkább arról beszélek, hogy ebben a számban benne van Quasimoto, azaz Madlib héliumhangú alteregója. Neki elég nagy szerepe van az STH 1-100-ban, nem is értem, miért nem került eddig elő, de aki nem tudja, majd úgyis megtudja.

Youtube erre, Spoti a követező sorban:

A lényeg, hogy amikor ez az album készült, akkor Madlib/Quasimoto már nagyon nem akart rappelni, ezért is volt extra ügy, hogy például az America’s Most Bluntedban mégis ez történt.  A legenda szerint azért is, mert DOOM már az első sorokban róla beszél, na meg a blunttekeréshez hagyományosan használt Phillies szivarokról; arról, hogy azokból Quasimoto azokat csórja el, amin nincs vonalkód, nehogy baja essen szmoki közben; meg arról is, hogy mennyire lenyomozhatatlanok a felhasznált hangminták.

Quas, when he really hit star mode

Never will he boost loose Philles with the barcode

Ma már internet van és ritka a lenyomozhatatlan hangminta, de ettől még az America’s Most Blunted egy hangmintázós mestermű is. A Who Sampled adatbázisa jelenleg 19 Madlib által felhasznált mintát tart számon, Steve Reichtől Redmanig.

A végén még muszáj megemlítnei a számot záró füves poént, ami nem más, mint hogy rosszul betűzik azt, hogy marihuána! :D

A kábszi rossz, jövő héten folytatjuk!