SZERDÁRA STONES THROW

STH 1-100 // STH2001

Áh, uh, höh, szóval izé, az úgy volt, hogy itt írtam meg, hogy miért kell összegyűjtenem az első száz Stones Throw-megjelenést, itt pedig a projekthez kapcsolódó legfrissebb beszerzésről osztottam meg szerteágazó gondolataimat. Most pedig jön a legelső Stones Throw-lemez!

Az STH2001 1996-ban jelent meg, az A oldalán a My World Premiere található, a B-n pedig a Methods és a Top Notch. Előadói a kiadóvezető Peanut Butter Wolf és Charizma; előbbi csinálta a bíteket, utóbbi pedig nyomta a rappet. Ez a kezdet kezdete, de egyben sajnos egy szomorú mementó is, ugyanis mire a lemez kijött, Charizma már három éve halott volt. Őt ne valami bandatagként képzeljétek el, hanem egy jópofa kaliforniai sráckánt, aki alig múlt 20, amikor Palo Altóban pont rossz időben és rossz helyen állt meg egy piros lámpánál, és a semmiből tüzet nyitott rá egy fegyveres rablásért korábban már elítélt, frissen szabadult bűnöző.

Peanut Butter Wolf a tragédia után egy ideig teljesen eltávolodott a zenétől, de aztán a samplernyomogatás visszaszivárgott az életébe, már csak terápiás jelleggel is. Kiadott néhány zenét itt-ott, szerepelt válogatásokon, aztán 1996-ban eljött az idő, hogy elindítsa saját kiadóját. És ha már eljutott idáig, akkor nem is volt kérdés, hogy a Charizmával közös zenékkel kezdi. Tiszteletből és baráti szeretetből is, meg azért is, mert senki nem érezte azokon a zenéken, hogy néhány évvel korábban készültek. A jegyzőkönyv kedvéért biztosítalak titeket, hogy a Délutáni Műszak Substack állásfoglalása szerint ezek a zenék ma is működnek, Charizma flow-ja pedig még mindig lehengerlő.

A My World Premiere zenei alapja nagyon egyszerű és nagyon kevés hangból áll, egy igazi minimalista loop. Számos hasonló módon összerakott bítet szeretek kifejezetten, de nem mindegyik olyan, mint ez, amitől bármikor libabőrös leszek, akárhányszor meghallom. Persze, az egész Charizmával lesz tökéletes, akitől csodás sorokat hallunk. (Ha valaki nem spotis, mutatom a Youtube-ot is.)

Ott van például a talán leghíresebb, amit aztán később pólóra is nyomtak és még sokkal később is kampányt építettek rá, és arról szól, hogy mihez kezd egy valamirevaló rapper, ha nincs mikrofon:

“When I didn't have a mic I rapped on headphones”

Aztán ott van az, amiben arról biztosít, hogy ha úgy biliárdozna, ahogy rappel, akkor ott is nagy király lenne:

“If rappin was pool I'd hit the eight ball in off the break”

Vagy a hatalmas kedvencem, ami arról szól, hogy tudja, hogy mennyire értékesek a rímei, nem is adja oda másnak:

“I’m sorry my friend, I left my rhymes in a shoebox / A week later I opened, it was Timberlands”

Az még nagyon fontos, hogy a Methods volt az utolsó szám, amit Wolf és Charizma közösen felvett, de többet nem mondanék, mert még számos közös lemezük előkerül majd a projekt feldolgozása során. Az viszont legyen meg itt, hogy a megjelenési dátumok és a saját kronológiám szerint úgy kell lennie, hogy az első öt-hat Stones Throw-lemezemet biztos, hogy 2000 és 2001 folyamán vettem meg, és abból az öt-hatból hármat-négyet a ma már rég bezárt, legendás bécsi Blackmarketben szereztem. Na, ez is egy olyan volt, de akkor még csak a reissue-t vettem meg, később nyilván meglett az első nyomás is. Ezért csináljuk, nem?