Volt a bevezetés, a legutóbbi vásárlás, a legelső 12”, most pedig jöjjön az első Stones Throw 7” kislemez. (Lassan elengedem ezt a linkes felsorolást az elején, mert már van neki külön felül fül. ⬆⬆⬆)
Ez az a formátum, amin nagyon sok távolról sem hiphop zenét adtak, adnak ki, sokszor inkább csak saját maguk és a haverok szórakoztatására, komolyabb anyagi haszon reménye nélkül. Ha hinni lehet a hivatalos oldalnak, akkor már ez a legelső kislemez is egy olyan termék volt, hogy a terjesztő megpróbálta lebeszélni őket a megjelentetéséről. Nem ment, a kislemez az utolsó szálig elfogyott, a kiadó pedig terjesztőt váltott.
1999-ben, amikor megjelent ez a kislemez, még a Stones Throw létezéséről sem tudtam, 2003-ban viszont nagyon is - akkor jelent meg a másik Funkaho-lemez, amit már szándékosan rendeltünk a lemezboltba. Ámde azt még akkor sem sejtettem, hogy ki csinálja a Funkahót, de azóta már lehet tudni, hogy az egész mögött a Stones Throw művészeti igazgatója, Jeff Jank áll. Ő a Quasimoto-, a Madvillain és a Jaylib-lemezek borítóinak tervezője és megannyi más megjelenés arculatának kidolgozója; Peanut Butter Wolf gyerekkori haverja, kezdetektől a kiadó munkatársa.
Funkaho zenéje nyilván emiatt olyan, amire azt mondják, hogy a “totális művészi szabadság” jellemzi, de jellemezze is, ha már egy olyan arc csinálja, aki egy időben egy mosodában élt. Mármint erről még maga Funkaho is nyilatkozott, de később Jeff Jank saját nevén is beszélt arról, hogy ezt nem kitalálta, hanem megtapasztalta. Ráadásul neki volt még egy fanzine-ja is, amit már később, de csak mosodákban árultak, erről itt beszél, ebben az interjújában pedig az kerül szóba, hogy milyen Madlibbel szmokizni.
Azt már megszoktam, hogy a számomra kedves zenék videói alatt egy csomó olyan komment van a fiataloktól vagy fogalmatlanoktól, hogy ebből meg abból a videójátékból ismerik az adott számot. Funkahóval nem ez a helyzet, az ő zenéje sokakhoz úgy jutott el, hogy valamelyik Jackass-idióta használta a DVD-jén! :(
Én ugye nem innen ismertem, viszont a My 2600 kislemez csak nagyon sokára, az eredeti megjelenés után 20 évvel, 2019-ben került a birtokomba. Pontosan tudom, mert az volt az első Discogs-rendelésem (mondtam, hogy későn érkeztem a buliba).