MAJDNEM STONES THROW SZERDA

MADVILLAINY "MÁSODIK RÉSZ"

Nos, ha már azt írtam, hogy nem apad el teljesen az alkotóerő, akkor végre folytatódik a Stones Throw Szerda! Az új feliratkozók kedvéért elmondom röviden, hogy ez egy független kaliforniai kiadó megjelenéseiről és a hozzájuk kapcsolódó egyéb benyomásaimról szól. Általában szerdán jön, de nem mindig, és általában a kiadó első száz megjelenéséről szól, de nem mindig. (Mint például most.)

Egy ideje belekezdtem a 20 éve megjelent Madvillain-albumról és a kislemezekről magyarázni (először itt, aztán itt, de még itt is) és sajnos vagy szerencsére a történet még nem ért véget, de igyekszem gyorsan lezárni az egészet. Jön a második rész, aztán már csak a remixek vannak hátra!

A MÁSODIK RÉSZ, AMI NEM IS IGAZI MÁSODIK RÉSZ

Egyből ott van az, hogy egy olyan hibátlan és kultikus csúcsteljesítmény után, mint amilyen a Madvillainy volt, nehéz elképzelni egy folytatást, ami nemhogy olyan jó, mint a korábbi, hanem még annál is jobb. Talán még úgy sem ment volna, ha Madlib és DOOM is újra a legjobbat hozzák ki magukból. Ha volt is ilyen ambíciójuk és dolgoztak is közösen kicsit, abból nem lett semmi nagyívű, és amúgy is alig látszódtak ki a tengernyi egyéb saját projektből.

Mindenesetre a rajongók már az első album megjelenésétől kezdve várták a folytatást, illetve a mai napig reményednek benne, hogy egyszer majd csak lesz valami, és Madlib is úgy van vele, vagy legalábbis tavaly még úgy volt, hogy egyszer tényleg lesz majd valami. Ahogy lesz, úgy lesz, ugyebár!

Ami tényleg lett, az 2008-ban, a Madvillainy után négy évvel, teljesen váratlanul jelent meg. Nyilván keringett akkoriban is egy csomó hír, de én úgy emlékszem, hogy ez a megjelenés mindenféle csinnadratta nélkül történt, nem lehetett róla olvasni, nem kellett hónapokkal korábban megrendelni. Aztán, amikor a kezünkbe került, akkor meg nem is nézett ki egy “igazi” második résznek, hiszen egy sima fekete borítóban érkezett:

És amúgy még a katalógusszáma sem az volt, amit a Stones Throw-nál megszoktunk, hanem az, hogy MAD003.

Aztán azért csak kapott rendes külsőt és katalógusszámot is a kiadvány, sőt, az STH2198 egy komplett box volt, amiről már kicsit itt is írtam, hiszen ebben a dobozban volt az All Caps videó képregényes folytatása is. A képregényen túl volt benne demókazi, egy póló, egy hétincses és a CD-n maga a nem is igazi második rész hanganyaga (a dobozról bővebben itt). Ez a CD már azzal a borítóval jelent meg, ami sokak számára legalább akkora erővel hat, mint az eredeti, és amivel aztán terjesztették később a bakelites újranyomásokat is.

Na de milyen a hanganyag? Hát, inkább egy Madlib-hobbiprojekt, mint bármi más, és semmiképpen a Madvillainy folytatása. A kiadó meséje szerint ez egy olyan cucc, amit Madlib magának rakott össze, hogy legyen mit hallgatnia egy Tokióba tartó repülőjáraton.
Bárhogy is van, ezen a lemezen nincs újonnan felvett rap, csak régebbi közös stúdiózgatásakból maradt vokálok és vokálrészletek, és viszonylag sok rajta a már korábban ilyen-olyan formában megjelent Madlib-bít. Például a Madvillainy “2” egyik leghíresebb száma is ilyen, ami nem más, mint ez (Spotin itt):

Néhány régi és néhány új alap, régi DOOM-vokálok és maradék vokálfoszlányok, remixek és mondjuk  azt, hogy “új” számok - csűrhetem, csavarhatom, érzitek, hogy ez miért nem egy igazi második rész. Hobbiszöszmötölésnek viszont elég fasza, van azért rajta bomba, mint például ez, ami aztán külön megjelent ezen a kiadós  válogatáson is (Spotin itt):

És szerintem még nagyon hasít a Butter King Jewels (Spoti vagy Youtube) és elképesztően zseniális a Curls remix, ami itt Pearls. Spoti itt, Youtube alant: